2013. március 14., csütörtök

Így állunk

A bevezetőben írtam, hogy egyik célunk a 100 országba való eljutás.
Jelen pillanatban Nóri 25-nél tart, én 30-nál. A már most kinézett hajóutak elég sokat lendítenek a dolgon :)
Szuvenír gyanánt természetesen hűtőmágnest gyűjtünk... már csak azt nem tudom, hogy utólag hogyan fogok beszerezni kelet-német és csehszlovák mágneseket :)

Ahol eddig közösen voltunk (az évszám az utolsó ott járás évszáma)
Amerikai Egyesült Államok - 2013
Mexikó - 2013
Jamaica - 2013
Honduras - 2013
Kajmán-szigetek - 2013
Thaiföld - 2012
Hollandia - 2012
Magyarország - 2012 :)
Norvégia - 2011
Németország - 2011
Lengyelország - 2010
Csehország - 2009
Egyiptom - 2009
Svédország - :)
Anglia - 2008
Horvátország - 2008
Szlovákia - 2007
Görögország - 2007
Franciaország - 2006
Olaszország - 2005
Vatikán - 2005
Ausztria - 2005
   (22)

Ahol eddig csak Nóri járt (nélkülem :( ):
Spanyolország - 1998
Románia - 1997
Monaco - 1998
   (3)

Ahol pedig csak én jártam (Nóri nélkül :( ):
Dánia - 2012
Tunézia - 2004
Argentína - 2004
Brazília - 2004
Málta - 1998
Szlovénia - 1996
Csehszlovákia - nem igazán mostanában :)
Kelet-Németország - ez sem... :)
   (8)

Így állunk az Úr 2013. esztendejének \pi-nek szentelt napján... :)

Norvégia - 2011

Oslo-i hétvége, 2011.10.01 - 10.02.

Norcy foglalt szállást a booking.com-on (ez itt a reklám helye :) ), ezzel a dolog oroszlánrészét le is tudtuk. Már csak vezetni kellett minteg 450 km-t, amihez a GPS szerint 6,5 óra kell. Eleinte úgy gondoltam, hogy mivel elég gyorsjárású vagyok, menni fog az 5,5 óra alatt is :) Nem ment, pedig igyekeztem :)

Az útvonalat a már jól ismert GoogleMaps javasolta, az iGO megerősítette



2011.10.01 - szombat

A tervezett reggel 6 órai indulás helyett csak fél 8-kor indultunk el. Nem tudom miért, biztosan jólesett még egy kis heverészés... :)

Az út a szokásos eseménytelenséggel zajlott.

Valamikor dél körül értük el a svéd - norvég határt, ahol a szimpatikus norvég vámosok meg is állítottak (gondolom a magyar rendszámot látták kamerán). Kérdezték, hogy beszélek-e norvégül... mondtam, hogy azt nem nagyon, cserébe angolul igen. Ettől az idősebbik vámos egészen meghatódott (értsd: ő is beszélt angolul :) ) és elkezdett kérdezősködni:
Mit csinálunk? Kihez jöttek? Csak városnézés? Alkohol vagy cigaretta van? Útlevél? Svéd személyi? Blablabla???

Kinyittatták a csomagtartót is, jól széttúrták a semmit, ami benne volt :) Kivették a pótkereket és elvitték urológiai vizsgálatra + valamiért kivették a tartalék gázolajos kannát (5 liter gázolajjal) és az 5 literes motorolajat is, de azokkal nem csináltak semmit sem... Megütögették a plexi takarólapokat, belenéztek a poggyászunkba, megtalálták Norcy gyógyszereit is, meg is kérdezték, hogy mi az... vajon mi? Föld-levegő rakétakilövő  állomás??? Ilyesmit Ti is hordotok magatokkal városnézésre, ugye?

Ha cigit, alkoholt vagy drogot kerestek, akkor azt még én is el tudtam volna dugni olyan helyre, hogy ezzel a lelkesedéssel ne találják el... pedig sosem csempésztem semmit - kivéve Zsoltit, mikor a csomagtartóban utazott a Kika-ból hazafelé, mert az ülésen a lécek ülhettek.

Út közben készült pár kép az őszi fákról, mert szépek...



Látszik a képen, hogy a fa tetejénél már őszibb az idő, mint az aljánál, ott egészen vörösesek a levelek, míg a közepén még csak sárgulnak. Norcy érdeme a kép...
Itt még az idő is szép volt... :)

Oslo

A város elérésekor megdöbbentő mennyiségű alagút fogadott minket. Ki volt írva mindenhol a hosszuk, nem egy volt több mint 3-4 km hosszú. Nagyon jópofa, leszámítva azt, hogy a GPSnek nem sok jele volt bent és mikor az útvonal az alagút végénél letért a főútról... na az a pillanat nekünk éppen nem volt meg :) Később rájöttünk, hogy azért, mert a telefonom egy darabig próbálta szimulálni az alagútban haladást, aztán feladta a kűzdelmet és lefagyott :) Utána pedig állhattunk félre és indíthattuk újra a modern technikát :) Isten nyugosztalja a papír alapú térképeket (azért a GPS sokkal jobb ;) ).

Nagy nehézségek árán sikerült elérnünk a szállást. Tábla nem volt kitéve, telefonszámot pedig nem írtam fel, mert... igen, annyi eszem nem volt :)

Szerencsére éppen jött a tulaj, mondtuk, hogy kik vagyunk és mit akarunk. Mondta, hogy túlfoglalásuk van, ezért egy, a központhoz közeli szállóba tesz minket, ha elfogadjuk... perszehogy!

Később kiderült, hogy a közelebbi az kb. 7 km-rel volt közelebb, tehát ennyit legalább megspóroltunk sétálási szempontból (kétszer is, mert ha már besétáltunk, vissza is kell jutni valahogyan).

Elautókáztunk oda is, megtaláltuk, út közben csak kétszer akartam kivágni a telefont az ablakon, mert megint fagyogatott. Bizosan érzi a hideg közeledtét...

A szállás kellemes környezetben volt, valóban nem messze, talán 2 km-re a városközponttól, ami még az én tempómban sem túl hosszú idő.

Az első napi séta:



A és H: szálláshelyünk;
B: Frogner Park;
C: Royal Palace, Királyi Palota;
D: Hard Rock Cafe, itt ebédeltünk;
E: Oslo Rådhus, polgári nevén a Városháza;
F: Kikötő és Akershus slot;
G: Nobels Fredsenter

Frogner Park
Egy 320.000 m2-en elterülő park, ami egy nagyon különös szoborparknak ad otthont. A parkról bővebben a http://en.wikipedia.org/wiki/Frogner_Park oldalon lehet olvasni...








Az egyik első szembe jövő élőlény a parkban ez a babarózsa volt.

Az ősz előrehaladta miatt már többségük eléggé kókadozott, de Norcy így is megtalálta ezt a közel hibátlan példányt.

Tavasszal vagy nyáron gyönyörű látvány lehet!



















Őszi fák... szerintem nagyon nincs hová ragozni.
















Borostyán, minden mennyiségben. Egész Oslo-ra jellemző, hogy majd' minden épület oldalán megtalálható a borostyán.












A szoborpark legmagasabb pontjáról - a monolit mellől - fényképezve a park.

A kép közepén látható egy szökökút, melynek partján az ember életútjának képei (szobrai) figyelhetőek meg a születéstől, az elmúlásig.

Itt már voltak emberek is :)

Csak az idő nem volt túlságosan szép :(
Cserébe, mikor hazaértünk, anyós monsta, hogy Bettnában végig ragyogott a nap, mi hoztuk meg az őszi időt :)













A szoborparkhoz tartozó híd, melynek kér szélén szintén emberi alakokat mintázó szobrok láthatóak.







A WikiPedia ide vonatkozó cikkéből tudjuk, hogy összesen 212 db bronz és gránit szobor található a parkban, ebből 58 a hídon.








Olso-i házak... :)

(nem a parkból :) )








Royal Palace
Itt lakik a Király, V. Harald, aki 1991 óta norvégia királya és a Glücksburg-ház tagja. Egy fia - a Koronaherceg - és egy lánya van. A svéd királlyal ellentétben hazai - norvég - felesége van (a svéd királynak német a felesége).





Ők lehetnek a helyi Svájci Gárdisták vagy a Köztársasági Őrezred (ha még létezik ilyen Magyarországon).

Kevésbé mulatságos az egyenruhájuk és a fegyverük is komolyabb benyomást kelt, mint a Vatikán őreié.











A Királyi Palota. Sajnos éppen fel volt állványozva, nem volt túlságosan szép.

Látogató sem sok volt...







Hard Rock Cafe
...mert mikor a Krakkó-i HRC-ban voltunk, elhatároztuk, hogy ahol csak járunk, bemegyünk a helyi HRC-ba...

Így tettünk most is, ott ebédeltünk.




Ezt az alkoholmentes cocktail-t Norcy itta, én beértem egy narancslével :)

Ettünk még 1-1 hamburgert és egy cézár salátát. Norcy sima, hagyományos sajtburgert evett, én pedig a ház specialitását (amiben semmi különleges nem volt).

Mindezért fizettünk 535 norvég Koronát, ami kb. 20.000 Ft-nak felel meg vagy 664 svéd Koronának. Ezt az összeget 1-1,5 HÉT alatt fizetjük ki Svédországban ennivalóra (úgy, hogy minden marhaságot megveszünk a boltban) :) Ennyire drága Norvégia :D







Kicsit ücsörögtünk még, zenét hallgattunk, mert itt elég jó zenéket játszanak :) A legjobbakat!

Utána felkerekedtünk és nekivágtunk a norvég éjszakának (rendben, délután volt még csak, de norvégnak norvég volt :) ).








Egy sajnos nem túl jól sikerült kép (az idő miatt), de a borostyán itt is szépen fel van mászva a falra (érezhető ugye a már nem annyira divatos, de mindenképpen szemléletes passzív szerkezet?). A fal tetején látható az Akershus Slot.














A vár mellett összefutottunk egy méretes csónakkal és egy amerikai autós összejövetellel.

Két dolog világos lett számunkra:

1) egyszer el kell menni egy Karib-tengeri körútra, hajóval... Mikor? Miből? Mennyi időre? Ezt még nem tudjuk, de az elhatározás megszületett :)

2) kell, bizony kell egyszer egy amerikai benzintemető... lehetne mondjuk egy Chevrolet Corvette ZR-1 6.2l V8... mert ez jó, bizony, hogy jó! 647 lóerőt és 819 Nm nyomatékot tud kipréselni magából... az ára is hasonlóan csekély, használtan 1,5 millió Korona, ami nagyvonalakban 45 millió Ft... de ha van ennyije az embernek, már teljesen mindegy, hogy mennyit fogyaszt, nem? Majd a jövőhéten esedékes álmomban álmodok róla :)







A vár egyik épülete... ide nincs felmászódva a borostyán... :(









Itt az eddig látott viselkedésformától eltérően le-van-mászva a borostyán a falon... vajon lesz majd valami különleges esemény, amikor a felfelé igyekvő és lefelé osonó borostyán összetalálkozik?

(csendben megjegyzem, hogy valahányszor leírom, hogy borostyán, valamiért elsőre borosztyánnak sikerül... de tényleg szinte mindig! Igaz az elmúlt 2 napban 4-4 órákat sikerült aludnom, nem tudom miért... :( lehet elfáradtam)












Még egy kis vár... itt már van boltív is!















Az idő nem volt rossz annyira, mint amilyennek itt látszik :) Igaz, az épületek sem voltak olyan magasak, mint azt hinné az ember...

Volt egy kis felhő, na :) A kép valamikor délután 5 körül készült :D






Ez pedig a városháza csodálatos épülete, pontosabban annak két "tornya", bár nem nagyon van másik része, tehát tekinthető a városháza város-kéttornyának is.

Mikor megláttam, a valamiért a Budapest-i Kontakta jutott az eszembe... nem tudom miért...








Ez pedig egy elektromos autó, amit éppen töltenek. Ezeknek az autóknak nem kell fizetniük a parkolásért Oslo-ban...

Jópofa szerkezet, biztosan végtelenül gazdaságos is... de azért nem egy Audi R8-as :)





Ezután már csak a hazajutást kellett valahogy megoldani... jobb megolds nem lévén a sétát választottuk, mert az az előző sárga autóhoz hasonlóan gazdaságos és még nekünk is jót tesz! Közben szemerkélt, én is picit fáradt voltam az egész délutános séta és a megtett 450 km (6,5 óra) után. Nagy volt az öröm, mikor végre lefeküdhettem!

2011.10.02 - vasárnap

Reggel, ébredés után összeszedtük magunkat, elmentünk fizetni és kijelentkezni. Itt még nem tudtuk, hogy az eredeti szállásadó már tegnap levonta a szállás díját a kártyámról, így most jól kifizettünk másodszor is :)

Semmi gond, írtam a booking.com-nak, hogy mi történt. Pár órán belül válaszoltak is, készségesek voltak, nagyon sajnálták, mondták, hogy ilyen nem szokott történni... 2 hetet kérnek, hogy visszautalják a pénzünket... majd referálok!

Vasárnapja jutott a Bygdøy nevű félsziget bebarangolása. Régen egy nevelőintézet volt kiskorúaknak, most több múzeumnak, illetve lakóházaknak ad otthont.

Két múzeumot látogattunk meg: a Vikinghajó múzeumot és a Népművészeti múzeumot.

Vikingmúzeum

Itt összesen 3 db, nem éppen mai, temetési célokat szolgáló vikinghajót látható. A háromból kettő nagyon jó állapotban maradt fent, köszönhető annak, hogy a temetés után vastagon bekenték sárral, majd elásták őket (pontosabban dombot hordtak köréjük).

A hajókon elhelyeztek egy fészerszerűséget, amibe a halottat tették. Gyakran csónakokat is, illetve különféle használati tárgyakat (amiket a rákövetkező korok sírrablói lelkesen kifosztottak :( ).

Ez a legjobb állapotban megmaradt hajó:



A legkevésbé szerencsés versenyző:



A halott sírkamrája, a fészer:



Korabeli, szépen feldíszített szánko:



(megjegyzendő, hogy bár bámulatos állapotúnak látszik, ha az ember föléhajol, láthatja, hogy belül rengeteg kis merevítő tartja a helyén a darabkákat)

A Vikingmúzeum után megnéztük a Népművészeti múzeumot is. Ennek két része van, egy fedett, valódi múzeum és egy szabadtéri, a korabeli építészetet illetve a korabeli falut bemutató rész.

Népművészeti múzeum



Remek "kis" rönkházak, a legtöbb teteje valamiért be van füvesítve. Gondolom hőszigetelési célja lehetett.
Mindegyik épület meg volt emelve egy kicsit, biztosan a sok hó és eső miatt. Ezen kívül a legtöbb épületnek kettős fala is volt, egy rendes, belső és egy valamivel szellősebb külső. Talán ez is hőszigetelési céllal készült vagy csak sima tornác volt?

A gazdagoknak ilyen kétszintes házuk lehetett?! :)



Engem kicsit Hobbitfalvára emlékeztetett :)

Még egy kis házikó... itt jól látszik a külső, nem tudom milyen céllal épült fal.



Egy szerintem nagyon jól sikerült kép Norcyról, egy karám mellett. Mert voltak lovak is, sőt az egyik épületben még látványkonyha is üzemelt, ahol a korabeli ételeket lehetett - gondolom - megkóstolni. Az épület ketrjében még zöldségeket is termesztettek!



A falu egyik szegletében találtunk ilyen sárjáró, gólyalábakat is, amiket ki lehetett próbálni. Kellett hozzá némi egyensúlyérzék... jókat estünk :)

Itt éppen sikerült fentmaradnom a dolgon (vagy 3 másodpercig) :) Egészen átszellemültem :D



Norcy is remekül szerepelt :)



Egy domb tetején állt az alábbi templom. Nem semmi! Szuper állapotban van, pedig nem tavaly épült...



Még mindig a templom...



Végül pedig a kertvárosi rész:



Innen már hazafelé vettük az irányt.

Mindig nagy boldogság elindulni, mert általában egy félnapos sétálást és nézelődést követően kerül rá sor. Így aztán nehezen tud nem elaludni az ember. Eddig még megúsztam...

Azt is megfigyeltem, hogy minél közelebb vagyunk az otthonhoz, annál nehezebbé válik a lábam :) Biztos, mert azt a szakaszt már ismerem és tudom hol vannak a kamerák :)

Nagyon érdekes volt, hogy mikor átértünk Svédországba, mérhetetlen nyugalom lett rajtam úrrá. Volt egy kicsit megfoghatatlan, "most már nem történhet semmi rossz sem" érzésem.

Szokásomhoz híven azért sikerült megint előhozni a beszédhibámat (még ha nincs is :) ). Oslo svédül Uszlu-nak ejtendő. Eddig nincs is semmi gond, meg lehet szokni. DE! Amikor az ember ragozni szeretné valami miatt és pl. azt mondaná, hogy: Hazaértünk Osloból, akkor svéd-magyarul azt mondja (bár eddig csak nekem sikerült): Hazaértünk Uszlubúl... ez pedig elég kemény így :D Nekem pedig napokig sikerült ezt mondogatnom :)

Azt hiszem Svédországban végre valódi otthonunkra találtunk!

Szépen gyarapszik a bögregyűjtemény is:
(Norvégia, Róma, Svédország)

2013. március 6., szerda

Thaiföld - 2012

0. nap – 2012.05.29. (kedd)
Mivel ezen a napon csak utaztunk, ezért nem számolom bele a nyaralási időbe. Az utolsó nap szintén ilyen utazós lesz, ezért hasonló sorsra fog jutni.

Reggel 6-kor keltünk, összeszedtük magunkat és 6:40-re felmentünk apósékhoz elköszönni, valamint felvettük Zsoltit, aki vállalta, hogy elvisz minket a nyköpingi vasútállomásra.
Ünnepélyes keretek között átadtuk Muffin felügyeleti, gondozási és szórakoztatási jogát a fiataloknak, majd érzékeny búcsút vettünk Őfelsége I. Muffintosh királytól.

7:24-kor indult a vonatunk Stockholmba Nyköpingből. Az út 1 óra 6 perc, semmi sem történt menet közben.:)
Ügyesen elértük a 8:45-ös flygbuss-t, ami nem egész 45 perc alatt vitt minket ki az Arlandára.

Az Arlandán csak két lépcsőben sikerült pénzt váltanunk, mert az első pénzváltóban felvásároltuk az összes thai baht-ot.
A vámmentes boltban vettünk útravaló mogyoróval töltött Smarties-t 70 Kr-ért (ennek később lesz jelentősége).

1,5 órás várakozás után beszállhattunk végre a gépbe.

Thaiföld felé még megálltunk Helsinkiben, hogy felvegyük finn rokonainkat. Érdekes ez a nyelvrokonságos dolog, biztosan olyan találta ki, aki még sosem hallott életében finneket beszélgetni. :) Az utasfelvétel kb. 1 óra lehetett, utána indultunk tovább Thaiföld felé.

Az út az előzetes elvárásoknak megfelelően rettentő hosszú (13 és fél óra) és legalább ennyire unalmas volt.
Próbáltunk közben aludni (nem sikerült), kártyázni, Monopoly-ztunk a telefonon (először sikerült legyőznöm Nórit), beszélgettünk és… unatkoztunk.
Rendeltünk vegetáriánus ennivalót, mert azt biztosan megesszük és egy ilyen úton nem fér bele, hogy ha nem jó az étel, akkor nem eszünk semmit sem. De megérte és még finom is volt.

Utunk során átrepültünk néhány –isztán végződésű ország fölött és… aki járt már erre és látta őket felülről az pontosan tudja, mire gondolok: „Errefelé nem nagy szám a panoráma!”



A megtett távolság kb. 9.200 km volt, ebből a Helsinki - Phuket táv 8.748 km. Odafelé az idő jelentős részében este volt, így nem készültek képek... visszafelé viszont igen.

Thaiföldön az időeltolódás Svédországhoz (és Magyarországhoz) képest +5 óra, tehát összesen 4 időzónát szeltünk keresztül a 13,5 óra alatt. Ez csak azért fontos, mert ebben a formában elképzelésem sincs, hogy mikor és hol ért minket az éjfél, így a következő napot a megérkezéstől számolom (mivel repülés alatt semmi sem történt, nincs gyakorlati jelentősége a csúsztatásnak).

1. nap – 2012.05.30. (szerda)
Helyi idő szerint reggel 5:47-kor érkeztünk meg a Phuket International Airport-ra. Már a repülő elhagyásakor mellbevágó volt a pára és a hajnali (még koromsötét volt) 28 fok :)

Az épületben olyan látvány fogadott, ami a Svédországba érkező szomáliaiakat fogadhatja: a határt jelképező beléptető kapuk fölött ez volt olvasható: IMMIGRANTS. Na szép… :)

Picit elbizonytalanodtam, hogy most akkor kell-e nekünk vízum vagy sem, amitől Nóri arcára kiült a nem túl őszinte mosoly… de szerencsére nem kellett. Kaptunk turistáknak szóló „vízumot” június 28-ig, ami bőven elég.

Mire lement a sorban állás, jöttek a bőröndök is. Felkaptuk a sajátunkat és mentünk kifelé.

Kint az utazási iroda embere várt és irányított minket a buszunk felé. Itt találkoztunk (beszéltünk) először helyi emberrel, illetve mire kijutottunk a reptér épületéből már világos volt. Érdekes egyébként, hogy itt (gondolom az Egyenlítő közelsége okán) nem sokat vacakol a Nap a felkeléssel. Gondol egyet és már világos is van… este pedig szintén csak egyet kell gondolnia és már sehol sincs.

A szállodába menet az idegenvezető elmesélt pár dolgot a szigetről, illetve adott pár jó tanácsot a helyiekkel és a higiéniai szokásokkal kapcsolatban.

Már nem emlékszem, hogy mikor értünk a szállodába, de a szobánk még nem volt készen, így átirányítottak az étterembe, hogy addig reggelizzünk meg a szálloda kontójára. Így cselekedtünk…
Miután jóllaktunk átöltöztünk egy mosdóban és csobbantunk egyet az egyik medencében (3 van).





10 körül mentünk vissza a recepcióra a kulcsunkért, meg is kaptuk, el is foglaltuk a szobánkat. A 9-es épület 3. emeletének 1-es szobája jutott nekünk, szám szerint a 9301-es. Szélső, csendes, erkélyes szoba, ami az egyik kisebb medencére néz. Remek, gondoltuk még akkor… aztán kiderült, hogy kicsit koszos a padló a sarkoknál, pár hangya foglalta el az egyik széket (a szúnyogriasztó nagy mennyiségben csodákra képes :) ) és az internetkapcsolat – WiFi) is eléggé akadozik (később rájöttünk, hogy mindenhol, nem csak a szobában). Van ilyen…

Miután berendezkedtünk, aludtunk egyet, mert a repülőn korábban nem sikerült és szó szerint hulla fáradtak voltunk.

Egészen 2-ig sikerült aludni, amikor felkerekedtünk és megrohamoztuk a strandot – Kata Beach.
Elég nagy, viszonylag rendezett és kulturált, homokos tengerpartról (pontosabban az Indiai-óceán keleti részéről) van szó. Jó nagy hullámok fogadtak minket, de én kicsit sem bántam. Úszkálni a medencében is tudunk, de itt és most az óceán hihetetlen erejét képviselték a hullámok, amit nagyon élveztünk.



Olyan volt, mint 2004-ben, Rio-ban a Copacabana-n.
Ittunk kókusztejet előttünk megskalpolt kókuszdióból , napoztunk kicsit, ugráltunk a hullámokba majd esős évszak lévén eleredt az eső, így visszaindultunk a szállodába. Érdekes volt, mert az eső is meleg volt. Nem esett nagyon sok, nem is túl sokáig, de azért eláztunk :)

Hazaérés után letusoltunk és mentünk vacsorázni.
Nóri valami vegetáriánus tofut evett,én pedig spagetti carbonara-t (mint mindig :) ). Mindketten egy-egy pina colada-val öblítettük le az ennivalót.

Vacsora után kicsit sétáltunk a medence körül, majd hazamentünk.

Hazaérés után, előre megfontolt szándékkal megkértem Nóri kezét… természetesen igent mondott (köszönöm Zsófiának és Zsoltinak a segítséget és a titoktartást!).
Azt azért hozzá kell tennem, hogy nem ez volt a földkerekség legnagyobb hatású leánykérése, de azért alaposan sikerült meglepnem Nórit. Utána még sokszor megkérdezte, hogy tényleg menyasszony lett-e.

Kis beszélgetés, örömködés, majd aludni tértünk, mert nagyon fáradtak voltunk…

Árak (* a szállodában ezekhez hozzájön a felszolgálási díj és az adó):
1 Baht kb. 0,24 Kr vagy kb. 7,7 Ft.
Kókuszdió (kókusztej) a parton: 50 Baht;
Pina Colada koktél a szállodában*: 190 Baht;
Egész napos ágybérlés a parton: 100 Baht / ágy;
0,5l ásványvíz (szénsavmentes) a parton: 20 Baht;
Egy tál átlagos étel a szállodában*: 190 – 330 Baht.

2. nap – 2012.05.31. (csütörtök)
Még előző éjjel 2-kor (azaz tulajdonképpen már ezen a napon) Nóri elújságolta a nagy hírt a többieknek is. Azért e kései órán, mert az Svédországban csak este 9.

A napot egy rettenetesen nehéz ébredéssel kezdtük, mégsem olyan könnyű ez az átállás, mint gondoltuk.
Miután magunkhoz tértünk lementünk reggelizni. Svédasztalos reggeli van, nagyon bőséges! Különösen akkor, ha az amszterdami reggelivel akarom összehasonlítani, igaz, az egy coffeeshop volt, ez pedig egy 4*-os szálloda.

Reggeli után a szálloda által biztosított kisbusszal (ingyen) levittek minket a partra.

A parton béreltünk ágyakat, napoztunk, kókusztejet ittunk, fürödtünk majd vesztünkre aludtunk is egy kicsit.
Az eredmény: Nóri combjának külseje és az én hátamnak a két széle ropogósra égett :) Pech… „Az ostobaság ellen… maguk az istenek is… hiábavalóan hadakoznak”, mint tudjuk :)

Délután visszamentünk a szállodába, koktéloztunk és medencéztünk.

Szintén ezen a napon vettem észre, hogy valaki megcsapolta a bankszámlámat. Nagyon érdekes. Azonnal írtam a banknak.
Olyan tételek szerepelnek a kivonatomban, mint: Microsoft 1.844 Kr; Norton 1.411 Kr; RyanAir kétszer, összesen 1.300 Kr és eddig valami Areyouinterested nevű dolog kétszer 725 Kr-ért. Összesen mintegy 6.000 Kr (kb. 200e Ft) tűnt el ilyen módon, de biztos vagyok benne, hogy meg fog oldódni a dolog. Kár, hogy ezzel kell foglalkozni a nyaralás alatt :(

Este konstatáltuk azt a szomorú tényt is, hogy a szobában hagyott Smarties csoki golyóknak lába kelt… valaki nagyon éhes lehetett, ami nem annyira vicces, mint első olvasásra tűnik…

3. nap – 2012.06.01. (péntek)
Erre a napra egy kis kirándulást terveztünk a szomszédos partra, a Patong Beach-re. Ez valamivel kisebb, de zsúfoltabb partszakasz. Itt volt lehetőség arra, hogy parasailing-ezzünk egyet fejenként 1.000 Baht-ért.



Szerettünk volna jetskii-zni is, de jelen pillanatban sajnos alkalmatlan vagyok rá a kezem miatt. Nem szép dolog a megfutamodás, de ezt most be kellett látnom… majd legközelebb!

Mivel itt több a bolt, így tudtunk venni ajándékokat az otthoniaknak.

A szálloda ide már nem ingyen vitt el, hanem oda-vissza 900 Baht-ért. Megbeszéltük, hogy 6-ra jöjjenek értünk, de közben volt egy kis vihar esővel, így fogtunk egy tuk-tuk-ot (mini taxi, kb. 500 köbcentis motorral… vicces szerkezet) és hazavitettük magunkat 400 Baht-ért.



Miután hazaértünk, szóltunk a recepción, hogy mégsem kérjük a taxit haza és bár nem kértük, de visszakaptuk a befizetett 900 Baht felét.

Ezen a napon szembesültünk azzal, hogy bizony nem otthon – Svédországban – vagyunk. Itt a legtöbb helyen nincs mosdó a boltokban, de még a Starbucksban vagy a Mekiben sem! A strandról már nem is beszélve, ami enyhén szólva is… érdekes, de ez van.
FlyFish barátom szava járása jutott eszembe: „Az elv olyan, mint a f*ng, amíg tudjuk, tartjuk…”

Este a szokásos vacsora a szálloda éttermében + a kötelező koktél.

(A megégésünk javul, a kezem nagyon szépen bírja a sós víz + égető nap kúrát! A minibár pörkölt-sósmogyorója pedig a világon a legjobb – 80 Baht-ért)

4. nap – 2012.06.02. (szombat)
Erre a napra féktelen medenceparti heverészést és egy masszázst terveztünk a szállodába.

A tervet elég jól sikerült végrehajtani, a reggel a szokásos módon telt, nehezen keltünk, de kényelmesen reggeliztünk.
Reggeli után felmentünk a szobába, hogy átöltözzünk, de közben leszakadt az ég. Kb. fél órát eshetett, utána viszont semmi nyoma sem maradt.

Eső után irány a medence, majd egy kis úszkálás. Lelkesen vártam a választ a banktól, de csak este derült ki, hogy ma szombat van, így lehet nem fognak válaszolni :) Viszont a kritikus hétvégéből már egy nap el is telt :)

Úszkálás után foglaltunk időpontot masszázsra 13:30-tól 14:30-ig. Ez fejenként 1.130 Baht volt, ami kb. 8.700 Ft (271 Kr).

Közben megint leszakadt az ég, úgy fest ez egy ilyen esős nap, eddig az első, ami tekintve, hogy esős évszak van, nem olyan rossz teljesítmény.

Csináltam pár képet a medencékről:



Fent: a Waves pool. Ez elvileg a felnőtteknek szóló, úszkálós medence, de a gyerekek használták ugrálásra... :(

Lent: panorámakép az Emerald pool-ról... van csúszda, pezsgőfürdő, mini vízesés, hidak és sziget, tengerpartra emlékeztető rész és a PoolBar.



Masszázs: Igazán remek volt, megérte az árát. Együtt masszíroztak minket, de előtte teljesen le kellett vetkőzni, ami kicsit furcsa volt. Alaposan megdolgoztak minket, de ez volt a cél. Előtte kaptunk egy rövid lábmosásos masszírozást + némi frissítőt, utána pedig dinnyét és még egy kis frissítőt.
Összességében nagyon meg voltunk elégedve a szolgáltatással!

A hotelben van olyan lehetőség, hogy ha befizetünk 10.000 Baht-ot, akkor 15.000 Bahtot költhetünk el enni- és innivalóra, koktélokra, minibárra és különböző szolgáltatásokra. Be is fizettünk egy ilyenre, így a masszázs kvázi ingyen volt…

Masszázs után még heverésztünk picit, majd kihasználtuk a Happy Hour nevű akciót, aminek keretében két koktélt kaptunk egy áráért. Itt persze volt egy kis félreértés, mert 2 koktélt rendeltünk és négyet kaptunk. Semmi vész, elfogyott :)

Közben utána néztem ennek az Areyouinterested dolognak és kiderült, hogy ez egy internetes társkereső… érdekes, mert még sosem jártam ilyen oldalon korábban. Ha nem sikerült valamit csinálni hétfőig, akkor letiltatom a kártyámat és ha hazaértünk, bemegyek a bankba…

Este a már szokásos vacsora következett, aztán a fárasztó nap utáni jól megérdemelt szunyókálás.

5.nap – 2012.06.03. (vasárnap)
A szokásosnál is sokkal nehezebb ébredés után elmentünk reggelizni, majd megkerestük a helyi programokat szervező embert, hogy befizessünk a Phang-Nga túrára, ami egy egész napos túra (reggel fél 8-tól délután 5-ig) és amin bejárjuk majd a Phuket-től északra lévő szigeteket – köztük a James Bond island-et, ahol az „Az aranypisztolyos férfi” című filmet is forgatták.
A túra ára fejenként 3.100 Baht, ami kb. 750 Kr (24e Ft). Az utazási iroda által szervezett valamivel olcsóbb lett volna (2.200 Baht fejenként), de ők vasárnap nem voltak jelen a szállodában és így nem tudtunk náluk foglalni. Ez van, így sem egy nagy összeg.

A tengerpartra – ezúttal a hozzánk legközelebbi Kata Beach-re – ismét a szálloda kisbuszával mentünk ki fél 11-kor.



A képeken sokszor nem látszik, hogy milyen szép időnk volt. Bár kicsit borús, de a konstans 30-35 fok és az elő-elő törő napsugarak pont elégnek bizonyultak.

A parton a szokásos napozás - hullámok által való dobálás – kókusztej ivás volt a program kb. 2-ig, amikor hazaindultunk.

Hazafelé vettünk egy kalapot, csokit, mert az mindig jól jön :) és naptejet, mert az fogyóban van (égéseink nagyon szépen alakulnak, eddig komolyabb baj nélkül úsztuk meg a nyaralást).

A szállodában a Waves pool-ban, épp egy kisgyerek úszott neki valaminek a víz alatt, aminek egy méretes, vérző seb lett az eredménye a homlokán. Pech, biztos örülnek a szülei…

Bekaptunk pár falatot a bárban, úszkáltunk kicsit a medencében majd felmentünk a szobába kipihenni a nap fáradalmait (a hullámokkal való reménytelen hadakozás ugyan nagyon szórakoztató, de végtelenül fárasztó is).

Este vacsora, TVzés (van AXN csatorna, ezt szoktuk nézni, elég jó… angol szöveg, thai felirat), majd korán alvás, mert hétfőn korán kell kelni.

Sikerült beszereznem mindenféle thai érmét, már van 2 féle 1 és 5 Baht-osom és 1 fajta 2 és 2 fajta 10 Baht-os. Félretettem minden papírpénzből is egyet, mert így szép a sor. Már csak megfelelő tároló alkalmatosságot kellene szereznem, mert már nincs hová tenni az érméket és a papírpénzeknek is kellene valami (bár papírpénzt eddig nem gyűjtöttem, de végülis miért ne?)



6. nap – 2012.06.04 (hétfő)
A Phang-Nga túra napja!

Reggel 6:30-kor keltünk, hogy meg tudjunk reggelizni indulás előtt.

Kis késéssel, 7:45 körül megérkezett a minibusz, ami elvitt minket a Phuket túlsó végén lévő kikötőbe.
A kikötőben már várt minket (és még másik 12 embert) a túravezető, egy végtelenül kedves és mosolygós thai férfi. Azért férfi, mert a túra elején Miss Sexy Linda néven mutatkozott be és már a 10. percben világossá vált, hogy emberünk meleg. Ez persze semmit sem vont le a túra értékéből, sőt… nagyon jól mulattunk.
Volt még egy másik idegenvezető a hajó, egy nagydarab orosz pasi, aki szeretett minket is orosznak nézni. Nem baj, beszélt angolul is, méghozzá nagyon jól.

A hajónk egy két motoros speedboat volt, ami nekem nagyon tetszett. Ment, mint a mérgezett, a sebességmérő szerint maximum 65 mérföldes sebességre képes, ami a tengeren elég gyors, azt hiszem.
Nórinak is tetszett a dolog, bár néha eléggé dobálták a hullámok, de azért élvezhető maradt a száguldás.

A túra elején volt egy kis gond az egyik motorral, így sokszor csak „fél gőzzel” tudtunk haladni, de végül megoldották a problémát, így egy órás próbálkozás után sikerült elindulni.

Az első és második állomásunk egy-egy sziget volt, ahol a tenger érdekes alakzatokat vájt a szigetek oldalába.
Ezen a teróleten összesen 95 darab sziget található, de közülük csak mindössze 25 lakott.







Harmadik állomásunk a James Bond Island volt, ahol a már korábban is említett Aranypisztolyos férfi (1974) című filmet is forgatták. Nagyon érdekes és szép hely, egyetlen hibája van: ellepték az árusok, ezzel jelentősen csökkentve a hely élvezhetőségét (az itteni árusok ráadásul még erőszakosabbak is az átlagnál, amit nagyon nehezen viselünk – mondhatni utáljuk az árusok minden fajtáját :).
Kaptunk egy rövid esőt is a nyakunkba, de túléltük.





Innen nem messze van a Grotto Cave nevű hely, ahol kenuzni vittek minket az egyik szomszédos sziget körül a szintén víz vájta barlangba és öbölbe.



Még a kenuba szállás előtt jelezte az idegenvezető, hogy kérni fognak borravalót, de ne adjunk. Igaza volt, valóban kértek, méghozzá elég közvetlen és gusztustalan módon (Nem tudnál segíteni nekem? Adni egy kis borravalót? Itt nagyon kevés pénzt keresek.). Nem adtam… egyébként sem vagyok borravalós típus, mert ha valaminek ára van, akkor az azért annyi, mert annyiba kerül. Miért adnék érte többet? A boltban sem adok 30 Kr-t egy 20 Kr-ás kenyérért és a Telia-nak sem utalok 500 Kr-t a netért, ha az csak 430 Kr-ba kerül. Svédországban úgy vettem észre, amúgy sem divat a borravaló osztogatás.

A kenuzás egyébként szép és jó volt, csináltam sok képet.



Innen mentünk ebédelni egy Sea Gipsy Village nevű helyre, ami a neve alapján ijesztő; az étterem alapján kellemes; a mosdó alapján kifogástalan; a helyiek által lakott rész alapján pedig félelmetes volt. :)
Mint kiderült, az itt élők nem cigányok, hanem muszlim thaiok. De életvitel szempontjából valóban inkább voltak cigányok, mint bármi mások. Legalább láttunk szép madarakat is:



Az utolsó állomásunk a kb. 30 percnyi speedboatozásra lévő Naka Island volt, ahol egy kellemes 1,5 órás napozás, fürdés, pihenés volt a tervezett program.
Rögtök érkezéskor megtámadott minket egy nő és a majomszerű állatkáját tukmálta. Elfogadtam, mert még sosem volt ilyen dolog a kezemben. Jópofa, majomszerű dolog volt, egy kis hibával, jól megharapott (nem mondom meg, hogy hol :) ). Szerencsére nem komolyan, de akkor sem örülnék neki, ha veszett lett volna. Mindez a mutatvány 100 Baht-ba került (24 Kr, kb. 800 Ft).



Itt sikerült beleszaladnunk egy hatalmas esőbe is, ami nagy mennyiségű és viszonylag hosszú is volt.

Csináltunk még pár képet a partról, illetve gyűjtögettünk pár, a tenger által partra vetett dolgot is.





Fél 4 körül indultunk vissza a kikötőbe és kb. 5-re értünk haza.

Összességében egy nagyon kellemes kirándulásunk volt, remekül éreztük magunkat, megérte az árát, bár lehetett volna kicsit szebb idő és kevesebb erőszakos árus.

Este beszéltem a bankkal a számlám ügyében és azt mondták, hogy Thaiföldről nem sokat tudok tenni, mert rendőrségi feljelentést kell tennem, majd utána tudnak foglalkozni az üggyel.
Nem pont erre számítottam, de nem baj, mert megnyugodtam: jeleztem a gondot, innentől ha hazaértünk ráérek intézkedni és minden megoldódik… csak nem tudom mennyi idő alatt, de nem is fontos igazán…

7. nap – 2012.06.05. (kedd)
Ismét egy szállodában heverészős, medencézős nap, hogy kipihenhessük az előző nap fáradalmait…

Úgy tűnik, hogy szerencsénk van, mert ez a nap is kicsit borultabb, szelesebb, mint az előzőek, így az időjárás nem ront el semmilyen tervezett programot.

Dél körül ügyesen elvágtam a nagylábujjamat a medencében, aminek egy kb. 3-4 centi hosszú, jó mély seb lett az eredménye.

A másik „élmény” a thai est volt, amire befizettünk fejenként nettó 499 Baht-ot, de sajnos rettenetes volt. Ezért a pénzért kaptunk büfévacsorát + egy kb. 1 órás zenélős-táncolós műsort, ami… hogy szépen mondjuk… feledhető volt.
Közben folyamatosan kérdezték, hogy kérünk-e inni. Kértünk… azt hittük, hogy benne van az árban, mint a Trófeában, de itt nem volt. A végén összesen 1.680 Baht körül fizettünk adókkal, ami 403 Kr vagy kb. 13.300 Ft. Nem vészes, de nem érte meg szerintünk.
Azért néhány képet csináltunk:



Fent: thai muzsikusok adják a zenei aláfestést a mulatsághoz... a szörnyű igazság sajnos az, hogy egyetlen dallamot játszottak majd egy órán keresztül, ami... nem kicsit unalmas.
Lent: thai táncosok tánca... ez már valamivel érdekesebb volt, de a kényszeredett műmosoly sajnos sokat rontott a dolgon.



Korábban írtam, hogy nettó 499 Baht, ami némi magyarázatra szorul: a szállodában az árak nettóban vannak megadva. Ez azt jelenti, hogy ehhez jön még 10% service díj (magyarul kötelező borravaló) és az ezzel növelt összegre még további 7% adó. Ez összesen 17,7%-os extrát jelent minden árra. Így már érthető, hogy miért nem írok soha semmit sem a TIPS (borravaló) rublikába.
A másik érdekesség az árakkal kapcsolatban, hogy a parton minden sokkal olcsóbb. Egy kókuszdió a parton 50 Baht (ennyit kérnek el az árusok, tehát nevezzük bruttó 50 Baht-nak). A szállodában ugyan az a kókuszdió már nettó 95 Baht, ami bruttó 112 Baht-á növi ki magát, mire kihozzák a számlát, így 2,24* drágább a szálloda.
Persze aki Thaiföldre megy nyaralni, az ne panaszkodjon… mi sem tesszük, csak érdekes :)

Nem kapcsolódik szervesen a témához, de szerencsére nagyon jól bírja a kezem a fürdőzést és a napsütést is. Igaz, minden nap vastagon bekenem naptejjel, aztán itthon reggel és este testápolóval. Eddig nem égett meg, nem száradt ki, nem lett semmi baja. Reméljük így is marad!

* Az orvos a nyaralás utáni viziten felhívta a figyelmemet arra, hogy nehogy napoztassam az "új" kezemet... csak kényszeredetten mosolyogtam rá vissza. Most már mindegy :)

Az átállással viszont még mindig gondok vannak. :)
Nehezen alszunk el időben és borzalmasan nehezen kelünk fel reggel. A reggel jelen esetben itt délelőtt 9 órát, svéd (és magyar) idő szerint hajnal 4 órát jelent. Így viszont könnyű lesz majd otthon reggel felkelni. :)

* És valóban... hajnal 4 és 5 között kelek szinte teljesen kipihenten...

8. nap – 2012.06.06. (szerda)
Eddig ez volt a legrosszabb napunk :)

Úgy kezdődött, hogy egész éjjel esett és vihar volt. Reggelre kicsit enyhült az idő, így egészen bizakodóak voltunk, mikor reggelizni indultunk (9:30). Közben ismét esni kezdett…

Mikor végeztünk a reggelivel, már szakadt… nem kicsit, nagyon!

Még most is szakad (16:18). Közben vannak néha viharok is, de többségében csak egyszerűen szakad. :) A gyerekek persze így is élvezik a medencézést, ugrálást.

Áramszünet is volt párszor, reméljük, ha majd vacsorázni megyünk, nem lesz és kapunk enni.

A nap Monopoly-zással, TV-zéssel telik itt, Phuketen :)

Érdekesség:
Nem tudjuk, hogy hányan tudják, de itt kicsit más a dátum, mint Európában. Idén 2555-öt írnak Thaiföldön (és a többi buddhista országban is).

9. nap – 2012.06.07. (csütörtök)
Ismét egy esős nap… :(

Lassan teljesen rászokunk a TV nézésre és a Monopolyzásra. A TV-ben (az AXN-en) olyan jó kis műsorokat találtunk, mint a Wipe Out vagy a The Amazing Race.

A netkapcsolat is szakadozik, kicsit unatkozunk… :)

A két napja tartó, szakadó eső eredménye, hogy beázott a fürdőszobánk is. Kezd érdekes lenni ez a nyaralás…

10. nap – 2012.06.08. (péntek)
Végre egy mozgalmas nap az egyébként lassan unalomba fulladó nyaralás alatt.

Délelőtt sikerült eljutni a Big Buddha-hoz (igazából két Buddhaszobor található itt, egy kisebb - 12m magas - és egy nagyobb - 45m magas és 25m széles - és 30 millió Bahtba került) és a Wat Chalong templomhoz. Menet közben ránk szakadt az ég, de azért nagyon szépeket láttunk!
Egyre szimpatikusabb nekünk a buddhizmus, mint vallás. Nem csak a mérhetetlen nyugalom és békesség miatt, hanem azért is, mert ha nem tetszik nekik valami (adott esetben Kína politikája Tibettel szemben), akkor nem robbantanak fel (ld. muszlimok) vagy égetnek halálra másokat (ld. keresztény „boszorkány” üldözések), hanem tiltakozásul saját magukban tesznek csak kár és azt is csak elvétve.
Belepőt sem szednek, ha akar az ember adakozni, akkor megteheti és ki is van minden „persely” mellé írva, hogy mire megy az adott perselyben összegyűjtött adomány. Jó ötlet!



Fent: a 45m magas Big Buddha szobor.
Lent: kilátás a szobortól.



Fent: a kisebbik Buddha szobor.
Lent: egy "kis" szentély a szobor lábánál.





Fent és lent: a Wat Chalong egy-egy épülete.



Este elmentünk a FantaSea estre, ami bár érdekes volt, de kissé drága. 3.600 Bahtot fizettünk a műsorért, fényképezni nem lehetett és kicsit meleg is volt.
Szerencsére a parkban azért még tudtunk képeket csinálni:





Éjjel 11 körül értünk haza, bevágódtunk az ágyba és aludtunk.

11. nap – 2012.06.09. (szombat)
Miután rájöttünk, hogy a két hetes nyaralás egy picit hosszabb a kelleténél, így úgy alakítottuk a programokat, hogy minden menős napot egy medencénél heverészős kövessen.

Így is tettünk, a szombat a medencézésé lett! :)

Fényképeztünk pár gekkót a falon:



12. nap- 2012.06.10. (vasárnap)
Eredetileg erre a napra terveztük az elefánt túrát, de nem éreztük túl jól magunkat reggel, így elhalasztottuk keddre.

Nem tudom biztosan, hogy mi lehetett, de valószínűleg egy kis napszúrás vagy valami hasonló dolog. Az étellel eddig sem volt gond, az nem lehetett, mást pedig nem csináltunk előző nap.

Miután magunkhoz tértünk, jött egy bónusz nap a medence mellett… :)

Este Nóri fényképezett pár szép virágot a szálloda kertjében:





13. nap – 2012.06.11. (hétfő)
A Phi Phi sziget-túra napja!
(Eleinte beleestünk abba a hibába, hogy a szó eleji ph miatt mi "fi fi”-nek ejtettük. Senki sem értette! Aztán rájöttünk, hogy ha Phuket is „puket”-ként ejtendő, akkor a Phi Phi is „pi pi”-nek. Jó tudni, bár lehet mindenkinek egyértelmű, csak nekünk nem volt az :) ).

Reggel 6-kor keltünk, hogy 6:30-tól meg tudjunk reggelizni és elérhessünk a transzfert a szállodában 7:00-kor. Ezután 1 óra 25 perces ámokfutás következett, mert a sofőr nem találta a másik szállodát, ahol még 3 embert kellett felvennie. Végül azért sikerült neki és még a hajót (kompot) is elértük, ami 8:30-kor indult. Ezért volt az ámokfutás, keresztül Phuketen…

Itt kezdődött számomra a nyomorúság! Eleinte minden rendben volt, de egy idő után elkezdtem tengeri beteg lenni. A végére már olyan szintre jutott a dolog, hogy a mosdóban kötöttem ki, guggoltam a kb. fél négyzetméteres, húgyszagú helyiségben és kapaszkodtam egy csőbe. A mosdókagylót előttem már valaki telehányta ügyesen. Büdös volt és meleg, de nekem mégis jobb lett valamivel…
Kis idő után visszamentem Nórihoz, „lelkesen” mesélte, hogy miután távoztam kb. 10 ember döntött úgy, hogy megszabadul a gyomortartalmától.
A személyzet közben zacskókat osztogatott + valami fura szagú dolgot csepegtettek vattákra és azt is szétosztották. Utóbbiból nekem is jutott, ez mentette meg őket az utánam történő takarítástól. :)
Mikor végre megérkeztünk Phi Phi-re 10:45 körül, egy nő még „megkínálta” a mellettem lévő kukát… szegény, nagyon vacakul nézett ki, nem irigyeltem, ráadásul már előttem is körvonalazódni kezdtek ugyan ezek a mozdulatok. Embert így, sugárban hányni még nem láttam!
Közben Nóri lelkesen fényképezett a fedélzetről:



Azt érdemes tudni Phi Phi-ről, hogy van itt egy Maya Bay nevű hely, ami arról nevezetes, hogy ott forgatták a Part című DiCaprio filmet.
Sajnos nem volt lehetőségünk közelebbről is megnézni, mert túl rövid időt töltöttünk Phi Phi-n. Majd legközelebb több napra jövünk, mert megéri.

Ez a sziget (illetve szigetek, mert két nagy szigetből áll) gyakorlatilag a földi paradicsom. A tenger azúrkék, a növényzet üde zöld, a homok puha és világos (már majdnem fehér).



Heverésztünk, úszkáltunk, napoztunk pár órát…



Fent: ez az a partszakasz, ahol partra szállt a három utazó (Richard, Francoise és Étienne), mielőtt átútsztak volna a Part-ra. A film szerint a középen lévő szigetre indultak, de a Part - Maya Bay - valójában nem azon a szigeten van, hanem egy másikon, ami szintén a környéken található.

Hazafelé menet volt egy kis gondja az egyik long-tail-boat-nak: kicsit megfeneklett a parton. Egy japán srác és a hajós próbálták visszatuszkolni a vízbe, nem sok eredménnyel. A hajóban ülő – vélhetően a japán srác felesége – udvariasan megkért, hogy segítsek én is, mire kissé zavart arckifejezéssel megmutattam a bal kezemet (eddig nem láthatta). Azonnal kapcsolt és elnézést kért. (Magamtól is eszembe jutott, hogy segítsek, de rájöttem, hogy ez jelen pillanatban inkább nevetséges, mint hasznos lett volna. Majd jövőre!)



Fogtunk egy másik taxit és mentünk a kikötőbe a komphoz.

Phuket felé már jobb helyet választottunk az utazáshoz, kiültünk a hajó szélére, menetiránynak oldalt. Ez segített rajtam, alig volt egy kis zavar az erőben. Páran azért még rosszul lettek visszafelé is :(
Minden tiszteletem a tengerészeké, egyébként! Imádom a tengert, de, hogy önszántamból még egyszer ilyen hajóra nem szállok fel, az biztos! Elképzelni sem tudom, hogy ezt hogyan lehet ép gyomorral megúszni. Igaz, a hullámvasutat sem bírom… bezzeg Nóri imádja!

Délután negyed 5-re értünk vissza Phuketra, majd 5 körül a szállodába. A vacsora alatt még éppen elcsíptük a délutáni happy hour-t, de a hajókázásra való tekintettel inkább alkoholmentes koktélt választottunk.

Vacsora után irány a szoba, naplóírás és korai alvás…

14. nap – 2012.06.12 (kedd)
Az utolsó teljes napunk Thaiföldön (ez alkalommal, mert még biztos, hogy vissza fogunk jönni legalább egyszer)!

Reggel elmentünk elefántolni.



Fent: méltóságteljesen aggódom magam halálra, mert nem volt mibe kapaszkodni és nem lett volna szerencsés ráesni a még messze nem tökéletes bal kézfejemre sem :)
Lent: elefántoglás után meg is etettük hűséges hátasunkat némi ananásszal. Szemmel láthatóan nagyon örült neki.



Elefántoglás után vissza a szállodába, megvettük az utolsó ajándékokat is, majd átadtuk magunkat a medencézés örömeinek.

+1. nap - 2012.06.13 (szerda)
Ez a nap szintén az utazásról szólt, ezért nem kap rendes sorszámot.

Thai idő szerint hajnali 3:45-kor keltünk, mert 4:25-kor indult a busz a reptérre. A kijelentkzés simán ment, előző nap este kifizettem minden hátralékunkat.

A reptéren volt még kb. 2,5 óránk, ettünk, ittunk, vásároltunk a maradék pénzből és vártuk a gép 7:55-ös indulását.

Hazafelé már több szerencsénk volt, mert végig nappal utaztunk, így láthattuk a Himalája nyugati végét is:


Jól látszik, ahogy a hófödte hegycsúcsok a távolban a felhők fölé érnek. Nagyszerű látvány!

Repülés közben filmet néztünk, Monopoly-ztunk, zenét hallgattunk és természetesen ettünk :)

Svéd idő szerint még aznap délután 16:25-kor szálltunk le az Arlanda-n, Stockholmban. Hazafelé ismét leszálltunk Helsinkiben, hogy elveszítsük a finneket a repülőről. Más érdekes nem történt...

Nyköpingben még vásároltunk pár létfontosságú dolgot (kenyér, tej, sajt), majd irány Bettna, hogy élménybeszámolót tartsunk a család többi tagjának.

Thai érdekességek az utcáról:

Robogón látott furcsa dolgok:
- 3 ember;
- 4! ember;
- kutya;
- jég (közben csöpög mindenfelé);
- zacskós tészta (illatos, omlós cike - vagy matka - elvitelre... átlátszó zacskóban, ilyesztő volt :) )

Rugalmasan kezelt piroslámpa... ha már nincs senki az autó előtt, akkor átmennek a piroson, akkor is, ha már vagy 10 másodperce piros az a piros.